A fokhagyma hatóanyagai

Ma már jól tudjuk, hogy a fokhagyma annak ellenére, hogy igen erős aromával rendelkezik, - amit a mai napig a legtöbb ember kellemetlen szagként jellemez - kiváló gyógynövény. De nem tekintettünk rá mindig gyógynövényként. Egészen 1858-ig kellett várni, amíg Louis Pasteur kimutatta a fokhagyma erős antibakteriális és gombaellenes hatását. Ezt követően megint el kellett telnie egy kis időnek, amíg 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár kivonta a fokhagyma hatóanyagait és izolálta az alliin-t és az abból kialakuló allicint.

Az alliin egy természetes szulfoxid, a friss fokhagyma természetes alkotóeleme. A cisztein nevezetű aminosav egyik származéka. Ha a friss fokhagymát felaprítjuk vagy megtörjük, akkor az alliináz az alliinból allicint állít elő. A fokhagymát már az ókor óta használják e hatóanyag miatt - az alliin erős antioxidáns hatással és hidroxil gyök tisztító tulajdonsággal rendelkezik, így a fokhagyma segítségével hatékonyan szembeszállhatunk a szabadgyökök károsító, roncsoló hatásaival szemben.

Kutatások igazolják azt is, hogy jótékonyan befolyásolja az immunválaszt a vérben.

Az allicin egy organoszulfur vegyület, melyet a fokhagymából nyerhetünk ki. Elsőként Chester J. Cavallito és John Hays Bailey laboratóriumában vizsgálták és tanulmányozták 1944-ben. E színtelen folyadéknak jellegzetesen szúrós szaga van. A vegyület antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik. E vegyületet a fokhagyma azért termeli, hogy megvédje magát az egyes kártevők ellen. A vegyület csak akkor termlődik, ha a fokhagyma szövetei károsodnak. Az allicin igen instabil, 16 órán tartó 18 Celsius-fokos hőmérsékleten szerkezete károsul és lebomlik.

A fokhagyma eme anyagokon kívül tartalmaz még szénhidrátokat, fehérjéket, különböző ásványi anyagokat és vitaminokat is (A, B, C, E).